Egészen biztosan sokatoknál elérkezett az a pont, hogy letérdeltetek, netán el is estetek….! Bizony az élet tudja a legnagyobb csapást mérni az emberre, Ő tudja a legnagyobb pofonokat osztogatni, legyen az saját hibádból, vagy önhibádon kívül! A jó öreg Rocky Balboa-t idézve: „Nem az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem hogy milyen keményen állod pofonokat, amikor talpon kell maradni!”!

Hát igen, talpon maradni bizony rohadtul nehéz bizonyos élethelyzetekben, és úgy érezzük, hogy van, amikor a földön is rugdalnak minket…! Sokan ilyenkor fordulnak az alkoholhoz, esetleg tiltott bódultságot okozó szerekhez, pedig van egy sokkal, de sokkal jobb dolog ezeknél…úgy hívják, hogy EDZÉS!

Ahogyan már említettem, mindenki kerülhet rossz helyzetbe, legyen az egy közeli barát, családtag, szerettünk elvesztése, anyagi gondok, vagy éppen egy hatalmas szakítás, netán ezek kombinációja. Ilyenkor kihullik alólunk a talaj és még a legerősebb ember is meginog, és hirtelen nem tudva mihez is kezdjen. Ilyenkor egy időre motiválatlanok lehetünk, szürkén és komoran láthatjuk a hétköznapokat, várva a csodára, ami talán sosem fog eljönni. Nos, ki kell jelenteni, hogy az ilyen helyzetekre bizony az edzés a legjobb terápia! Elmesélek Nektek egy történetet, ami velem történt meg mielőtt a GD Muscle Planet-hez kerültem.

Jó pár évvel ezelőtt járunk, amikor még fiatalabb, fittebb és szebb voltam (na jó szép sose, pedig mindig is szerettem volna az lenni…..). Mindenem megvolt, egy boldog párkapcsolat, egy induló családi vállalkozás, nyugalom, szóval minden. Élveztem az életet, imádtam lejárni edzeni a helyi terembe, Arnold módjára ugratni a haverokat, barátokat, edzőpajtikat egy egy keményebb vashajlítás közben. Egy egy kiadósabb edzés után, ahol éppen teszteltem az új fortélyokat, praktikákat, netán épp egy brutál köredzést toltam le, elégedetten tértem haza és vetettem bele magamat az otthoni teendőkbe. Igen, szép és jó volt…egy darabig….! Éppen tavaszodott volna, amikor gondoltam magamban, na most aztán elérem életem formáját, és minden eddiginél szárazabb, erőteljesebb fizikumot fogok letenni az asztalra…És hát igen, az élet megnyomta a detonáló gombot, és robbantotta az atombombát körülöttem. Szó szerint minden a darabjaira hullott, a nyárra tervezett esküvő a kedvesemmel tovatűnt, mivel elhagyott, a vállalkozás sem éppen volt nyereséges, és hirtelen még pár régen elfeledett adóság is felütötte a fejét. Hát erre lehet azt mondani, hogy a totális letámadás, egy igazi tisztítótűz. Hirtelen megszűntek a színek és a szagok a világban, és a teljes motiválatlanság állapotába kerültem kb. 4 teljes hétre. Na, mondom ennél rosszabb már nem jöhet, pedig DE! Ez alatt az idő alatt jó pár kilótól megszabadultam, mondtam is magamban ez a helyzet durvábban pucol, mint bármilyen zsírégető szer a világon. JA! Csak éppen a félve dédelgetett és növesztett bicepszeim, mellem, hátam és „quadjaim” is szinte azonnal szublimáltak….! Ott álltam és mondtam magamban, na most van az a pillanat, amikor a Total Rebuild, azaz a tejes újraépítés fog következni minden értelemben. Emlékszem egy keddi nap volt, amikor újra úgy éreztem, hogy vasat tudok ragadni…! Mintha megtört volna a jég, mintha egy nem evilági érzés kerített volna hatalmába, amikor ismét éreztem az ellenállást a súlyok hatására. Csak úgy teltek meg vérrel az ereim, nőt a pulzusom, és semmi másra nem tudtam akkor figyelni, csak arra ez egy sorozatra, csak arra az egy ismétlésre, hogy az tökéletesen legyen.

Meg kell hagyni, hogy piszkosul jól éreztem magamat a hosszabb „rotty” utáni első edzést követően, ami még ha alig 30 perc is volt. Napról napra nőtt az étvágyam a vasak iránt, egyre többet és jobbakat szerettem volna edzeni, és megcélozni azt a fizikumot, amit abban az évben el szerettem volna érni. Tudjátok az edzés, legyen az futás, küzdősport, testépítés vagy bármi, egy terápia! A nehéz élethelyzetekben pedig semmi más nem jön jobban, mint egy mentőöv, amibe bele lehet kapaszkodni, és amire az edzés tökéletesen alkalmas. Amikor belenézel a tükörbe és gyarapodsz, vagy éppen szálkásodsz - formásodsz, akkor az egy piszkosul nagy önbizalom fröccs tud lenni annyi biztos. És bizony akkor piszkosul nagy szükségem volt az önbizalomra. Tudjátok én sosem mások miatt edzettem, sosem a csajok miatt, hanem magam miatt, hogy minden évben jobb és jobb legyek, és mert imádom a kondizást. A másik nem elhanyagolható tény, hogy az edzés fegyelmezettséget is követel. Tehát arra az időre, amikor edzel és ha jól csinálod, akkor ki tudsz kapcsolni, el tudod felejteni a mindennapi gondjaidat – bajaidat, ezáltal a gyógyulás útjára tudsz lépni. Márpedig egy fullos dropszett, vagy egy szuperszett meglehetősen erős koncentrációt igényel. Persze így van ez a küzdősportoknál is, mert amennyiben nem oda koncentrálsz, akkor könnyen benyalhatsz egy akkora pofont, hogy még a problémáid mellé kapsz a szemed alá is egy jó nagyot.

Az elején ne tántorítson el, hogy össze vagy esve, vagy nem tudsz akkora súlyokat megmozgatni, csak a cél lebegjen a szemed előtt és kezd el! Tudom, hogy az első lépések a súlyok, vagy bármilyen edzés felé piszkos nehezek, de gondolj arra, ahogyan haladsz a cél felé - fejlődsz, összpontosítasz, ez pedig a gondolataidat is máshová tereli. Az edzéssel eltöltött idő pedig idő, és az idő is gyógyító erővel bír, ahogyan az ezalatt végzett edzés is!

Sosem felejtem el, amikor minden oké volt, kiegyensúlyozottság miegymás, és a teremben az arcokkal lazán beletoltunk a 120 - 130 kg-ba 8 - 10 ismétlést fekvenyomásnál, bicepsznél lazán a 30-assal, és szinte minden gyakorlatnál ettük a vasakat, egyszóval jókedvűen, bitang mód edzettünk. Aztán a kihagyás után, amikor először súlyt ragadtam 90kg-ba is alig tudtam beletolni, és karozásnál sem ment több 18 kg-nál. Hát igen, ritka egy szar érzés volt, és ehhez még párosult a megfonnyadt fizikumom is (abban a 4 hétben valahogy annyira nem csúszott a kaja sem), de nem adtam fel. Tudtam, hogy akkor tudok a legrövidebb idő alatt a gyógyulás rögös útjára térni, ha odateszem magamat, és teszek a pillanatnyi kinézetemre, és a pehelysúlyokra, amivel az idő tájt edzeni tudtam.

A gyümölcs lassan beérett, és közel negyed év elteltével újra úgy éreztem, hogy úton vagyok! Úton egy jobb, teljesebb élet felé, egy jobb fizikum felé, és bizony bizony a heti 4-5 edzésnek hála a napok is gyorsabban teltek, mint alapból szoktak. Minden egyes nap, mikor végeztem a vasak hajlításával, már a következő napi sorozatokon, ismétléseken agyaltam és vártam, hogy holnap legyen. Nekem bevált az edzés, mint terápia és remélem, hogy ezzel a kis szösszenettel amit itt leírok, nagyon sokakat ösztönözhetek arra, hogy ne adják fel akkor, amikor nem szabad!

Bízz magadban, bízz az edzésben, soha ne add fel és hidd el, egy szép napon arra eszmélsz fel, hogy megcsináltad…!