Nos, kétségtelenül Ronnie „The King” Coleman az egyik legnagyobb alakja a modern testépítésnek ez nem is vitás! Sosem felejtem el, mikor még viszonylag fiatalon láttam őt a színpadon, örülten hatalmas volt és a méreteihez képest olyan kidolgozottságot, mint amit ő prezentált nem lehetett látni azelőtt. Ronnie magasabb szintre emelte az újkori bodybuilding-et, másfelől viszont elindította a „mass monsterek” hajnalát, ami véleményem szerint nem tett éppen jót a testépítésnek, de ezt leszámítva én nem tudtam és nem is tudnám Ronnie-t elképzelni egy classic physique kinézetben. Neki a hatalmas tömeg állt jól mindig is, oké oké én azt mondom, hogy 1999 és 2001 között nézett ki a legjobban, utána sajnos a mérce a kidolgozottság rovására még jobban a tömeg felé billent!


(Ronnie legjobb formájában)

Nade ez a cikk nem Ronnie életútját és sikereit fogja boncolgatni, hanem azt a rengeteg műtétet ami mögötte van, és azt, hogy vajon megérte ez az áldozat, hogy Ő legyen az egyik legnagyobb?

Lassan 14 évvel az utolsó versenye után Ronnie idősebb és okosabb. A dicsőség és a sikerek mellett sok sok sebet kapott szeretet sportjától, de egy biztos! Ő még mindig Ronnie „Light Weight Baby” Coleman a testépítés koronázott királya!

Mint ahogyan már említést tettem rá van, ami mindig ott van az életében a 8 Sandow szobor mellett, időről időre felbukkan, mint az adóellenőr, a halál, visszatér, mint Arnold már 1000-szer! Ez pedig nem más, mint a FÁJDALOM! A múlt dicsőségének örökké követelt sarca napjainkban is folyamatosan kísérti Ron-t. Időnként jobban, időnként kevésbé, de ez sem töri meg igazi önmagát és nem szakítja el attól a testépítő filozófiájától, amiben 1990-től hitt és amitől ő Ronnie Coleman a 8x-os Mr. Olympia!


(A nyolcadik cím előtti pózolása)

Van egy mondás! A győzelem áldozatokkal jár! Minden alkalommal, egy picivel többet fizetsz érte! A kérdés csak az, hogy megéri e? Ronnie-nak megérte!

2007-óta számtalan műtét járt ajándékba ahhoz a 8 Sandow szoborhoz, amit bezsebelt pályafutása alatt és sajnos többet operálták, mint egy második világháborús veteránt. Szinte már mindenhol járt benne a sebész szikéje: a nyakában, a csípőjében, a hátában és a lábában is. Ezek közül kétségtelen a gerincműtétei vettek el legjobban az egykori nagyságából és kényszerítették (akkor látszólag) örökre a mankók fogságába! 2016 Február 2.-a egészen biztosan a legrémisztőbb nap volt Ronnie életében. Ekkor történt ugyanis, hogy igyekezett volna elérni repülőjáratát, amivel hazarepült volna az államokba, de hirtelen lábai rongybabaként csuklottak össze alatta. Ezt a szörnyű helyzetet az okozta, hogy a derekába épített 4 nagy csavar eltört és mozgásképtelenné tette.

(A műtétek ellenére is edz, amennyire a helyzet engedi)

Az ezt követő operáció során, ami csaknem 13 óráig tartott még erősebb, strapabíróbb csavarokat építettek be Neki, ez pedig közel 1 hónapnyi ágyhoz kötött kényszerpihenőre ítélte a királyt. Ronnienak egészen rendkívüli személyisége van, annyi biztos! A fájdalom ellenére, amivel nap, mint nap megküzdött pozitív és energikus maradt és fanatizmusa a testépítés iránt egy cseppent sem lankadt. Akkor a sorozatos gyógytornák hatására, plusz az MRI is azt mutatta, hogy minden a tervek szerint halad…….

A várt gyógyulás elmaradt és Ronnak szembesülnie kellett azzal, hogy talán lehet sose fog tudni járni….! 2018-ban 10x-re is a kés alá kellett feküdnie, hogy talán egyszer majd újra mankók nélkül járhasson és edzhessen, mert igen, Ronnie edz, edz és edz a műtétei ellenére is!

Nos, feltehetjük a kérdést, vajon megbánta ezt az egészet? A válasz egyszerű és egyértelmű! NEM!

 

„Szerencsére magas a fájdalom tűrő képességem és amúgy is a saját szememmel láttam, hogy rengeteg ember van nálam sokkal rosszabb helyzetben és különben sem fogom sajnálni magamat!” – mondta. Ronnie több, mint 28 évig edzett kőkeményen és a testépítés iránti halhatatlan szenvedélye hobbiként kezdődött számára. „ 26 évesen kezdtem el Arlingtonban (Texas) rendőrként szolgálni és a kollégám akkoriban a helyi Metroflex Gym-ben edzett (Ronnie későbbi Mekkája) és rábeszélt, hogy edzek vele. A terem tulaja Brian Dobson első blikkre azt mondta, hogy versenyeznem kéne, mert akár testépítő bajnok is lehetnék, de akkoriban nem érdekelt a diéta meg ez a sok „marhaság”! Akkor Brian azt mondta, hogy egy életre szóló bérletet ad nekem, ha versenyezni kezdek. Nos, így kezdtem el a karrierem, és amikor 18 hónappal ezután megnyertem az 1991-es amatőr VB-t, már profiként folytattam. Ekkor történt egy fordulópont az életemben, hogy a hobbim tulajdonképpen egyfajta megszállottsággá nőtte ki magát és azóta sem tudok leállni az edzéssel. Minden nap kardiózok – mindegy mire edzettem aznap. Tulajdonképpen sérülten is szinte minden izmomat le tudom edzeni, de már nem használok akkora örült súlyokat.” Ron megbékélt a helyzettel, hogy a 360 kilós extrém guggolások, a 225 kilós fekvenyomások és a 270 kilós rudas döntött törzsű evezések mára már csak a múlt. „Megbántam-e, hogy ekkora súlyokkal edzettem? Dehogy! Szó sincs erről! Ezek a böszme nagy vasak segítettek a 8 Mr. Olympia címhez úgy, hogy azt gondoltam egy darab sem fog összejönni. Ezeknek a batár súlyoknak köszönhetem, hogy bejártam az egész világot és annyi ember példaképe lettem. Ezek a súlyok adták azt az áldást, hogy vehettem édesanyámnak egy házat, meg új autókat és így hálálhattam meg mindazt, amit ő is megtett értem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennek akár a töredékét is vissza tudom egyszer adni Neki. Remélni sem mertem sohasem, hogy egyszer egy Rolls Royce volánja mögött ülhetek és bármit megtehetek, amire az életben vágytam. És mindezt minek köszönhetem? A testépítésnek és azoknak a benga nagy súlyoknak! Nincs annál nagyobb öröm az életben, mint amikor azt csinálod, amit szeretsz és még jól meg is fizetik! Szóval lenne bármi okom is, hogy bánjam azokat a nagy súlyokat? Nyilván utálom az érzést, hogy vége van, de tudtam, hogy a legmagasabb szintre már nem fogok a 8 címem után visszajutni soha. Mesés karrierem volt és boldog vagyok, hogy ilyen életet élhettem.”  Ronnie kivételes ember annyi biztos!


(A legendás páros)

Merre viszi tovább az útja? Sajnos most ebben a hónapban (2019 Január) újabb műtétet hajtottak végre rajta. Egy lemezt építettek be a nyaki részhez. „Újabb műtét bejegyezve a könyvbe! Remélem, hogy talán az utolsó, bár ugyan ezt mondtam négy műtéttel ez előtt is. Köszi mindenkinek aki szorított értem, Ti vagytok a legnagyobbak. Ezt a sok megpróbáltatást nem tudnám végigcsinálni a Ti biztatásotok és együttérzésetek nélkül!"


(Műtétek ide vagy oda, Ő mindig vidám és optimista)

Ron így köszönte meg a rajongóinak, hogy szorítottak érte.

Tulajdonképpen annyi biztos, hogy a folyamatos fájdalom, a műtétek sorozata sem tudta eltántorítani őt a testépítés iránti szenvedélyétől és sosem fogja feladni a vasak pakolgatását. Mi átlagemberek biztos azt mondanánk erre, hogy én egészen biztosan nem tenném így tönkre magam szeretett sportommal, hogy utána tolószékben és mankóval éljem le az életem. Talán így van, talán nem egy valami tuti! Ő mindig is Ronnie „Lightweight Baby” Coleman marad és számunkra felfoghatatlan lesz ez a hatalmas áldozat, amit ő hozott azért, hogy az a legenda lehessen aki.

Aktuális helyzetjelentés Ronnie-ról a januári műtétje után instagram profilján:

Műtét után