Mély fájdalommal és szomorúan vettük tudomásul a hírt, hogy az olasz származású Franco Columbu a 78 éves testépítő legenda (2x Mr. Olympia) és Arnold közeli barátja tragikus hirtelenséggel elhunyt. Megerősített források szerint hajóbalesetet szenvedett a tengeren eddig tisztázatlan körülmények között, korházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.

Franco egy igazi testépítő legenda és személyes kedvencünk volt a testépítés világában. 1966-ban kezdte a testépítő pályafutását és kezdett el versenyeken szerepelni, és számos megmérettetést győzelmét tudhatta magáénak köztük az egykori Mr. Universe címet és két Mr. Olympiát is nem csak könnyű súlyban (1976 és 1981). Emellett erősemberként is számos sikereket tudhat magáénak, ami azért is említésre méltó, mert magassága és súlya jóval elmaradt a versenytársaihoz képest (pl. Lou Ferrigno) és ráadásul nem is minden számban tudott indulni.

Testépítő karrierje mellett egy picit bontogatta a szárnyait a filmiparban is, és bár nem kapott nagy szerepeket (A Pumping Iron dokumentumfilmen kívül (ALAPMŰ)), mégis feltűnt egy két képkocka erejéig a Terminátor első részében és a Conan a Barbárban is.

1990 novemberében kötött házasságot Deborah Drake-kel, majd picivel később 1991 augusztus 1-én megszületett Maria Elizabeth egyetlen lányuk.

Az egészen biztos, hogy Franco nagyon sokakat inspirált a testépítés világában és megmutatta, hogy igenis pici testépítőként is lehet elérni hatalmas sikereket. Rich Gaspari és Lee Labrada is példaképként tekintett rá, és mind a kettő „óriásölőt” nagyban inspirálta.

Sokan Arnold nagy riválisának is tartották Lou Ferrigno mellett, holott sosem voltak igazi vetélytársak, sokkal inkább elválaszthatatlan barátok és edzőtársak. A Pumping Iron (Acél Izmok) -ban láthattuk hogyan készülnek fel a testépítés legrangosabb versenyére a Mr. Olympiára, és Franco hogyan próbálja meg fenomenálisan ellensúlyozni méretbeli különbségeit Arnolddal szemben.

Sokan köszöntek el tőle szívszorító búcsúüzenetekben, köztük legjobb barátja Arnold is, aki a következőket írta Francohoz:

„Franco!

Jó párszor hallottad, mikor mondtam, nem szeretem, hogy az emberek egy „saját készítésű” embernek hívnak. Azt is halottad számtalanszor tőlem, hogy nem tudom ezt a „címet” elfogadni.
De szeretném, hogy tudd miért nem!
Mióta először találkoztunk Münchenben, Te voltál a társam. Kiegészítettük egymást, sokat versengtünk, edzettünk és nevettünk az utunk szinte minden percében. Amikor végre kijutottam Amerikába, egyedül voltam. Az egész akkori életem magam mögött hagytam, a családom, az országom az egész addigi életem. Majd kértem Joe Weider-t, hogy velem jöhess és folytathassuk a közös pályafutásunkat az azért volt, mert tudtam, hogy semmi sem ugyan az a legjobb barátom nélkül. Képes lettem volna boldogulni szüleim, pénz és haverok nélkül, de nélküled sohasem.
Ma összetörtnek érzem magam. De nagyon sok hálával tartozom Neked az 54 éves barátságért és az ennek köszönhető sok-sok örömért. Az a sok edzés és a hatalmas „bedurranások”, a sakkozások, az együtt töltött közös munka, azok az evések, a sok-sok tréfa, az együtt átélt élettől kapott leckék - ezt mind együtt követtük el. Felnőttünk, tanultunk és szerettük, amit csinálunk. Az életem mókásabb, színesebb és teljesebb volt miattad.
Mindig hiányozni fogsz. De tudom, hogy egy részed bennem, Debbie-ben és Maria-ban él, és abban a több millió emberben, akiket inspiráltál nap, mint nap. Ott leszek Maria és Debbie számára, így most már nyugodtan pihenhetsz.
Szeretlek Franco. Midig emlékezni fogok arra a sok örömre, amelyet okoztál Nekem az életben, a tanácskora, amelyeket adtál Nekem és a csillogásra a szemedben, ami soha nem tűnt el.

Örökké tartó szeretettel
Arnold”

Nyugodj békében Franco, Te voltál az egyik legnagyobb király!