A korlátlan izomnövekedés kulcsa – A miosztatin 1. RÉSZ

A CSODAGYEREK

Amikor a németországi Berlinben Markus Schuelke, a Charité University Orvosi Központ gyermek neurológusa 1999-ben először megpillantotta a figyelemreméltóan mozgékony újszülöttet, a doktor rögtön észrevette a testi „anomáliát” amivel a gyerek rendelkezett. Lee egereihez hasonlóan a fiú végtagjai szemmel láthatóan fejlett izmokkal bírtak. Úgy nézett ki, mintha csecsemő létére már évek óta pumpálta volna a vasakat, pedig még csak most jött a világra. Néhány héttel korábban Schuelke egy munkatársa olvasta Lee és csoportja tanulmányát és úgy gondolta, hogy a fiú a belga kék és piemonti szarvasmarhákhoz hasonlóan a miosztatin gén természetes mutációjának köszönheti a durván fejlett fizikumát.

Speciális eszközökkel Schuelke felfedezte, hogy a fiú miosztatin génje inaktív volt, ami azt jelenti, hogy nem termelt izomtömeg szabályzót. Ő egy természetes izomgyártó gép kikapcsoló gomb nélkül. Egy átlagos babához mérten kétszeres izomtömegén és erején túl a szuperbaba nem mutatott később sem rendellenes szervi vagy egészségügyi tüneteket. A legfontosabb, hogy a miosztatin fehérje hiánya nem gyakorolt hatást a szívizomzatának méretére. A fiú 24 éves – egyébként alapból szokatlanul izmos – édesanyjának vizsgálata után kiderült, hogy neki szintén miosztatin gén mutációja van, bár nála csupán az egyik szükséges gén mutálódott. A másik módosult gén egészen biztosan az édesapjától származott, de róla nem állt rendelkezésre további információ. Érdekes volt, hogy a nő rokonságában a férfi felmenői különösen erősek voltak: a nagyapjáról azt mesélték, hogy építőipari munkásként felkapott egy 150 kilós követ. Ezzel tulajdonképpen egyértelmű bizonyíték lett arra, hogy a miosztatin teljesen ugyanúgy funkcionál embereknél, mint az állatoknál is. Lee szerint ez hatalmas előrelépés: „ Az állati kutatások alapján úgy gondoltuk, hogy embereknél is működik, de sok tényezőben bizonytalanok voltunk.  Mára viszont megbizonyosodtunk arról, hogy nincs különbség.” – nyilatkozta Schuelke az Associated Pressnek. „ Ezt a tudást embereknél is alkalmazhatjuk, és sikert várunk tőle az izomdisztrófia kísérleti terápiáinál is.”

A MEGVALÓSULT ÁLOM

2005 decemberében a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben közzétett tanulmány szerint Lee csoportja olyan felfedezést tett, hogy az túlmutat minden más izomfejlesztési módszeren. Az új miosztatin blokkoló – az ACVR2B – még Lee várakozásainál is gyorsabban és jobban szuperált. „ A miosztatin receptor oldható formája a mai napig ismert szerek közül messze a leghatékonyabb, és ahogy a tanulmányban is olvasható, mindössze két injekcióban adtuk be a hatóanyagot egy hetes eltéréssel, és az izomtömeg 40-60%-ot gyarapodott”, mondja Lee. A teszt egerek izomtömege 60%-al gyarapodott mindössze két héttel azután, hogy izmaikba ACVR2B-t fecskendeztek két alkalommal. A kutatóknak és természetesen az izomsorvadásos (akár disztrófiás, vagy az AIDS tüneteinél) betegeknek ez a felfedezés nagyon ígéretes volt. A testépítők és erősportokat végzők részére ez annyira előnyös lehetne, hogy a növekedési hormont, a szteroidokat és a közkedvelt inzulint kukázni is lehetne. Sőt mi több, a teljesítmény és izomnövelő szerekkel ellenétben a génterápia gyakorlatilag kimutathatatlan lenne. Lee folyamatos miosztatinnal kapcsolatos kutatása, és nagy eséllyel Sweeney IGF-1 projektje nagy áttörés lehet olyan gyógymódok megalkotásához, mint ami az izomsorvadásos betegeknek jelenthet felépülést. Az öregedés nem feltétlenül jelentené az izomvesztést és a legyengülést, és az idősek is kevesebbszer esnének el elgyengült lábaik miatt. A sérülésekből a lábadozást nem kísérné majd az izom leépülése, és még az űrhajósok is sokkal több időt tölthetnének a súlytalanság állapotában az izomtömegük és erejük elvesztése nélkül.  Ez az egész álom lassan valósággá válhat és korábban, mint gondolnánk.

Wendy az agár! Néhány agár, amelyeket gyakran használtak kutyafuttatásra, a genetikai mutációk miatt hihetetlenül izmossá váltak, mint a képen látható Wendy nevü "body agár" is.

Tavaly októberben kínai kutatók jelentették be, hogy megalkottak egy hím és egy nőstény kutyát (Herkulest és Tiangout ) miosztatin génjeik teljes módosításával. Az eredmény elég bizalomgerjesztő lett. Az ebtestvérek úgy néznek ki, mint ha Hulk és Hulkné négylábú változatai lennének. Egy másik kutyafajtánál ez a génmódosulás mindenféle beavatkozás nélkül jött létre. „A bodys agarak” valamelyik miosztatin génje mutálódott és ebből kifolyólag ezeknél az agaraknál teljesen normális, hogy a testük csupa csupa színtiszta száraz izomkötegek. Jelenleg a Pfizer gyógyszergyár kutatásai kapcsolatosak egy intravénás miosztatin  blokkolóval, melyet 6-10 éves Duchenne és Becker szindrómás (izomsorvadás) fiúkkal folytatnak. Ennek célja a betegségből eredő izomleépülés megállítása. Eddig emberkísérletek pontos eredményeiről még nem számoltak be nyilvánosan. „ A várakozásaink szerint az embereknél ugyanolyan hatást lehet elérni, mint az egereknél, mert a miosztatin az embereknél is kulcsszerepet játszik az izomtömeg szabályzásában, de ez még nem igazolt” mondja Lee. „Nincsen elég adatunk, hogy ezt így kijelenthessük. A végső válasz nagyban függ a Wyeth Pharmaceuticals klinikai vizsgálataitól. Természetesen még nem ismerjük a hosszátvú hatásait annak, hogyha miosztatin nélkül élnénk.”  A miosztatin gén funkciójának kiiktatásából eredő hátrány a szatellit őssejteknél jelentkezhet. Úgy tünik, hogy a miosztatin megléte a növekedés kordában tartásával a vázizmokban tárolt szatellit őssejt tartalékokra is szabályzó hatással van. Hogy mi történne akkor, ha a szatellit őssejteket folyamatosan aktiválnánk, azt egyenlőre senki nem tudja biztosra. Az őssejtek a végtelenségig újratermelődnek, vagy véges a készlet? Egy másik hosszútávú lehetséges hatás közvetetten a simaizmokra és a szívizomra hat. A „szuperizmos” marhák , vagy az izomkutyák szíve nem jelentősen nagyobb, de a miosztatin inhibitor hosszútávú hatása nem vezethet szívnagyobbodáshoz? Természetesen a kockázatok és orvosi fenntartások ellenére biztosak lehetünk abban, hogy a sportolók egymást legyalulva akarják majd az elsők között kipróbálni és kihasználni a miosztatin kezelés előnyeit. Az előre nem látható hosszútávú mellékhatások ellenére a miosztatin blokkolók hatékonyabbak és biztonságosabbnak tűnnek, mint az atléták által legtöbbször használt anabolikus szteroidok, növekedési hormonok és az inzulin.  A genetikai mutáció esélyeire vonatkozóan – gyakorlati okokból – sincsen információnk.

Ronnie egy esetleges miosztatin kezelés hatására (illusztráció)

A testépítőkre és más sportolókra vonatkozó kérdés viszont inkább morális, mint tudományos vonzatú. Nos, ha ezt a gyógymódot súlyos betegségben szenvedők kezelésére fejlesztették ki, akkor mennyire etikus a személyes dicsőségfal megtöltésére használni? Érdekes gondolat, hogy egy erkölcsi skálán hányas szinten áll a génmanipuláció a szteroidhasználathoz képes, ha befolyásolhatja az eredményeket.? Nyilván az ilyesféle terápiák alkalmazása illegális lesz a megfelelő orvosi kereteken túl, tehát mi lehet az indok, hogy a sportteljesítmény fokozásáért törvényt sértsenek? A jövőben megjelenő technológiákat hogyan kell majd használni, szabályozni, illetve egyáltalán milyen célokra lesz majd engedélyezett a használatuk? Az izomnövekedéssel kapcsolatos genetikai felfedezések és kutatások már most elértek egy olyan szintet, hogy komoly viták zajlanak róluk…..

 forrás: Muscle & Fitness / Shawn Perine